hozzáértő

знаток

* * *

1. формы прилагательного: hozzáértőek, hozzáértőt, hozzáértően

уме́лый

2. формы существительного: hozzáértője, hozzáértők, hozzáértőt

знато́к м (чего-л.)

* * *

I

mn. знающий (своё) дело; компетентный, деловитый, умелый;

hozzá nem értő — несведущий, неумелый; (tapasztalatlan) неопытный;

hozzá nem értő módon — неумело;

II

fn. [\hozzáértőt, \hozzáértője, \hozzáértők] — знаток чего-л. v. в чём-л.; знаток дела; компетентное лицо;

hozzá nem értő — профан